Egyszer felírtam magamnak jótanácsként: "Ha nem tudsz felülkerekedni egy problémán, utazz!"


Amikor az ember utazik, akkor úgy érzi hogy csinál valamit, hogy halad előre, hogy hasznosan telik az ideje. Azt vettem észre, hogy amikor átlépem az ország határát, akkor a problémák mintha egy kicsit a határon belül maradnának. Amikor külföldön vagyok sokkal könnyebb felülről ránézni, átlátni az otthon maradt dolgokat. Az új közeg, az új kultúra, a sok új és érdekes inger  elvonják az ember figyelmét a problémáról. Ez pedig azért jó, mert így időt hagyunk a megoldásnak, hogy  magától felbukkanjon! Minél görcsösebben akarunk megoldani valamit annál kevésbé fog sikerülni! 
Másrészről pedig ahogy egyre inkább alkalmazkodunk a kinti léthez, egyre inkább elsajátítunk - észrevétlenül - egy új nézőpontot, így képesek leszünk már szemszögből nézni ugyanazt a problémát. 

Viszont nem érdemes az utazást a probléma elöli menekülésre használni. Az utazás alatt én azt értem, hogy egy rövid időre eltávolodunk a megoldatlan problémától, hogy messziről szemlélhessük, ráláthassunk és ezáltal megtaláljuk a megoldást. Tehát NEM elfelejteni, eltemetni akarjuk, hanem SZEMBE NÉZNI vele, MEGOLDANI. Elfutni úgy sem lehet a probléma elől, mert akármilyen messzire is kerülünk, újra és újra szembesülni fogunk vele (csak lehet hogy más kontextusban). Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a környezetváltozás magával hozza majd a nyugalmat is, de ha legbelül nincs meg a harmónia, akkor máshol sem fogjuk megtalálni azt...