Megbocsátás

Miért fontos megbocsátani?
Nem mások miatt (akik megbántottak, vagy akiket megbántottunk) hanem csak és kizárólag saját magunk miatt.
Mert a meg nem bocsátással senki másnak, csak magunknak ártunk, mivel
- magunknak okozunk rossz pillanatokat
- magunknak generálunk rossz érzéseket
- a magunk idejét pazaroljuk ezekre a gondolatokra
- és hosszú távon saját magunkat betegítjük meg vele
Azt hisszük, hogy ha haragszunk, akkor azzal valamiféle bosszút állhatunk azokon akikről azt gondoljuk ártottak nekünk, megbántottak minket, pedig valójában ők semmit sem érzékelnek ebből. Legfeljebb a konfliktus nyomán keletkezett saját haragjuk lesz az, ami rossz érzéseket okoz bennük.
De miért nem tudunk sokszor megbocsátani, akkor sem ha tudjuk csak magunknak ártunk vele? Miért olyan nehéz ez?
Ha őszintén mögé tudunk nézni, félretéve az érzéseket, amelyek elhomályosítják a dolgok valódi lényegét, rájövünk, hogy ez az egész nem a másikról szól, hanem saját magunkról. Haragszunk és a másikat okoljuk, miközben igazából - ha nem is merjük bevallani - magunkra vagyunk mérgesek, mert tudjuk, hogy rajtunk is múlott, a saját döntésünk eredménye is a kialakult helyzet. Vagy irigyek vagyunk, mert a másik sikerekhez jutott és úgy érezzük, hogy a mi rovásunka.
Talán ebből is adódik, hogy megbocsátani önmagunknak szinte mindig nehezebb mint másnak...