"A szerelem az élet nagy ajándéka,
és aki nem nyújtja ki utána a kezét,
az sohasem élte az életet a maga teljes módján."
(Erskine)
A szerelemet mindenki megtapasztalja legalább egyszer életében. De valójában mi a "szerelem"? Nem létezik rá tökéletes leírás, sem definíció, mert a szerelem az egyik legszubjektívebb emberi érzés...
...de nem csak egy érzés, tapasztalás is egyben. Ha viszonzott, ha nem, ha beteljesült, ha nem, rengeteg tapasztalási lehetőséget hordoz magában. Általa az ember közelebb kerülhet önmagához is, másokhoz is.
A szerelem olyan mint a tisztítótűz. Nagyon intenzív, elsöprő: egy pillanat alatt fellángol, kizökkent, megtisztít. Mindig változást hoz magával.
Ha a szerelem beteljesül és viszonzásra lel, akkor sokszorosára erősödik, még több tapasztalásnak, változásnak utat engedve. Mert "a másik mindig tükör: önmagunkat tükrözi vissza." A másik által lehetőségünk nyílik rálátni önmagukra, betekintést nyerhetünk belső lényünkbe és szembesülhetünk erősségeinkkel, hiányosságainkkal.
A szerelem olyan mint egy meditáció: módosult tudatállapot, lebegés. Valami, ami által meglazul a kapcsolat a földdel és közelebb visz az éghez.