A NŐ

 "A nő, ha egyedül van, szenved. Ha van szeretője – még akkor is, ha az csak az elmében létezik – boldogabb. Ha valaki szereti, ha ő szeret valakit, az feltölti lényét. A szeretet táplálja, a szeretet a női lélek tápláléka… 

Ha a nő úgy érzi, hogy őt nem szereti senki, az mély lelki éhség, mély szomjúság, mintha fuldokolni kezdene. Egész lénye összehúzódik, összezsugorodik. Ezért a nő nem tudja elképzelni, hogy az egyedüllét üdv lehet.
[...]
Lelkét betölti a szerelem. Elég csak elképzelni… csak az a gondolat… csak az az érzés, hogy a másik létezik, a szerelem érzése… elég. Ez tölti fel a nőt, ilyenkor boldog, ilyenkor él. A szerelemmel elér oda, ahol a szerető és a szerelem már egy. 
[...]
A női tanítvány… több szeretetre képes, az igaz, de a testi szerelem egyre kevésbé elégíti ki. Mert ahogy mélyül a szerelem, úgy azt a test egyre kevésbé tudja feltölteni, mert a test csak felszín. A fizikai szerelem nem tudja a lelket kielégíteni.
[...]
A szerelmi vágyat a közönséges ember nem tudja kielégíteni. A legjobb esetben… nagyon ritkán, a férj kielégíti a női testet, kielégíti a felszínt, de képtelen kielégíteni a mély, szerelem utáni szomjat, képtelen feltölteni a belső űrt."
/Osho/