Úgy tűnik az életünkben jelentkező szituációk megoldása során számtalan mellékösvény csábít arra, hogy letérjünk az útról: "Étterem, benzinkút, motel, leágazás." Mindig van valami ami arra csábít, hogy utunkat megszakítva a következő leágazásnál jobbra forduljunk. Megannyi színes reklám hívogat.

Soha nem akarunk ott lenni, ahol éppen vagyunk és
soha nem akarunk azok lenni, amik éppen vagyunk.
Mindig vágyakozunk valahová.

Bármikor letérhetünk jobbra, holott jól tudjuk, hogy életünk autópályáját úgysem hagyhatjuk el. Nincs sok választásunk. Kínosan érezzük magunkat, ezért szeretnénk ha valaki tudatná velünk, hogy létezik egy másik hely, ahol nem kell szégyellni magunkat: "Tessék egy maszk, vedd csak fel!" Azután nyugodtan lekanyarodsz a következő kitérőnél, és "megmenekültél", mert a maszk segítségével másnak mutathatod magad, mint amilyen vagy. Azt hiszed, hogy az emberek most másmilyennek látnak, mert olyan álarcot viselsz, amilyen lenni szeretnél.

[...]

A táblák ezt hirdetik: "Tibeti falu a következő leágazásnál", "Japán falu a következő leágazásnál", "Nirvána falu a következő leágazásnál", "Azonnali megvilágosodás a következő leágazásnál", "Disneyland a következő leágazásnál". Ha jobbra fordulsz minden rendbe jön. Megkapod amit ígértek. De Disneyland vagy a Nirvána Fesztivál után azon töprengsz, hogyan fogsz visszajutni a kocsidhoz és hogyan fogsz hazaérni. Megint vissza kell jutnod az autópályára. Ez elkerülhetetlen. Attól tartok, mindez pontosan tükrözi azt a helyzetet és azt a folyamatot, amibe állandóan belesodródunk.

/Csögyam Trungpa: A szabadság mítosza - részlet/