Út a fejlődéshez
" Ha az örömöd attól függ, hogy valaki mit tesz, illetve mit nem tesz; akkor csapdába estél, mert azt nem tudod irányítani, hogy mások mit gondoljanak vagy tegyenek. De ha felfedezed, hogy az örömöd senki mástól nem függ, csak magadtól, akkor felfedezed a legnagyobb szabadságot, ami lehetséges, és ami még legvadabb álmaidat is felülmúlja. A boldogságod attól függ, hogy TE minek tulajdonítasz jelentőséget. "
A vágy az csak egy puszta sóvárgás a vágyott cél felé, nincs benne cselekvés, haladás, tett, így ha a cél nem akar odajönni hozzánk, akkor nem lesz belőle találkozás sem. A vágyat (akarás és) döntés kell hogy kövesse, akkor lesz belőle beteljesülés!
Egy Pindroch Csaba interjúban olvastam a következő gondolatokat, melyek nagyon megfogtak....
"Ott, a kis garzonban alakult ki bennem az is, hogy ez a szakma jóval több annál, mint hogy az ember álla színpadon és szórakoztatja a nézőket. Sokkal inkább a közvetítésről szól, ami úgy működik, mint a prizma a fény alatt. Ha a tested és a lelked is alkalmas rá, akkor csak beállsz a fény alá, és közvetítesz. Így nem belőled születik a művészet, hanem általad. Azt a fényt persze színészként lefordítod hangokra, gesztusokra, bármire amit átadhatsz a közönségnek. Nézd meg Bachot vagy Mozartot. Az egyik tiszta isteni energia, a másik meg maga a virtuozitás. A színpadon azért játszhatsz el például olyan tüzes szerelmet, amelyet még nem is tapasztaltál,mertnem az kell hozzá, hogy megéld, hanem az, hogy alkalmas legyél arra, hogy átadd az élményt."
Nagyon szép, tiszta gondolat... és ha jobban belegondolunk, valójában mindannyiunknak ez a feladata: közvetíteni. Ehhez nem kell Mozartnak vagy Bachnak lenni, de még színésznek sem. Mindannyian prizmák vagyunk, csak meg kell találnunk azt a fényt ami alatt ragyoghatunk. Minél inkább rájövünk erre, minél inkább tudatosítjuk, annál könnyebben rá fogunk találni. Ha rálelünk a utunkra és azon haladunk tovább, egyszer csak ott fogjuk találni magunkat a fényben. Mindannyian a fény szülöttei vagyunk, de a Földön az a dolgunk, hogy prizmaként viselkedjünk...
A karmáról Pindroch Csaba megközelítésében - érdemes ezen is elgondolkodni:
"Ha ma nem dohányzol, holnap nem köhögsz, és ha ma nem rúgsz meg engem, akkor holnap téged sem fognak. Azt már én gondoltam tovább, hogy ha valakivel jót teszel, másnap megint jó történik,mert az illető továbbadja másnak. Jót tenni szerintem nem önzetlenség, hanem befektetés. Ha én újra lent leszek a földön, talán egy idegen fog nekem segíteni - akkor amikor igazán szükségem lesz rá..."
"A mennyország nem valamiféle hely, nem is valamilyen idő. A mennyország azt jelenti: tökéletes.
Ha arról beszélsz, gondolkodsz, hogy mit nem akarsz, akkor nem történik semmi. De ha arról kezdesz el beszélni, gondolkodni, amit akarsz, sőt, ha képes vagy érezni, amit akarsz, akkor megtörténik: azonnal.
Amikor arra gondolsz, vagy arról beszélsz, amit nem akarsz - mindig rossz érzésed van. Dühös vagy, csalódott, zavart vagy bűntudatod van, vagy félsz.
Ha tudatában vagy annak, hogy mit nem akarsz, nem könnyebb-e rájönni arra, hogy mit akarsz? A második lépés az úton, hogy kilépj a szenvedés-körfogásból, hogy eldöntöd, hogy mit akarsz.
A harmadik a legfontosabb lépés. Mikor eldöntötted, hogy mi az amit akarsz, akkor valóságossá kell tenned. Beszélned kell róla, hogy miért szeretnéd azt; elképzelni, szavakba önteni, hogy milyen érzés lenne azt a dolgot birtokolni; elmagyarázni; úgy tenni, mintha már meglenne; vagy visszaemlékezni egy régebbi időre, amikor megvolt -a legfontosabb, hogy egyfolytában arra kell gondolod, egészen addig, míg ez az érzés beléd gyökerezik. Addig kell magadnak mesélni arról, amit szeretnél, amíg egyszer csak tényleg érzed.
Amíg nem változtatod meg az érzelmeidet a dolgok iránt, addig semmi nem változik meg. Akkor még mindig a szenvedések körforgásában vagy. De ha megváltoztatod az érzelmeid irányulását máris egy másik körforgásba kerülsz.
Az emberek jók akarnak lenni, ezért körbenéznek a világban, és az alapján döntik el, hogy mi a jó vagy rossz, ahogy más emberek viselkednek. Észreveszik az őket körülvevő körülményeket, és eldöntik, hogy mi a jó és mi a rossz. És miközben a körülményeket szemlélik nincsenek tudatában annak, hogy közben mit éreznek. És ettől elromlik az egész! Ahelyett, hogy tudatában lennének annak, hogy amit szemlélnek, az hogyan hat rájuk - a jóság utáni kutatás során inkább a rosszat lelik meg, és azt próbálják elhessegetni maguk elől. A probléma az, hogy egész idő alatt, míg a rosszat próbálják kiküszöbölni az útból - a szenvedés körforgására csatlakoznak. Az embereket sokkal jobban érdekli a dolgok szemlélése, elemzése, összehasonlítgatása, mint saját érzéseik megfigyelése. Gyakran a körülmények vonják be őket a körforgásba. Téged arra tanítottak meg, hogy nézd meg a körülményeket, de arra nem, hogy megfigyeld, hogy mit érzel közben. Így a körülmények irányítják az életedet. Ha valami jó dolgot szemlélsz, jól érzed magad -, ha valami rossz dolgot, rossz érzésed lesz. Ha a körülmények irányítják az emberek életét, az csalódással jár a legtöbbjüknek, és ez az oka, hogy az emberek többsége beszáll a szenvedések körforgásába.
De hogyan tarthatom magam távol a szenvedések körforgásától úgy, hogy közben azért segítsek valakin, aki belekerült?
Ennek többféle útja-módja van. Ami a leggyorsabban működik - az a következő: próbálj meg mindent értékelni! Összpontosíts valamire vagy valakire, és próbálj meg olyasmire gondolni, amitől jobban érzed magad. Próbáld meg gondolatban - amennyire csak tudod -, a dolgok előnyös oldalát meglátni,értékelni, elismerni, elfogadni. Ezáltal csatlakozhatsz az öröm körforgásához.
A negyedik lépés a legjobb az egészben. Az, amikor megkapod, amit akarsz. A negyedik lépés a vágyad teljesülése.
"A szeretet türelmes, minden más türelmetlen. És amint egyszer megérted, hogy türelmesnek lenni annyi, mint szeretni és türelmesnek lenni annyi, mint imádságban lenni, akkor mindent megétettél. Meg kell tanulnod várni." /Osho/
"A szerelem az élet nagy ajándéka,
és aki nem nyújtja ki utána a kezét,
Folytatás a házidolgozatból:
Amit görcsösen akarsz, azt sose fogod megkapni, amit elengedsz, az azonnal a tiéd lesz.
A dolgok mindig akkor oldódnak meg, amikor nem teszel semmit, csak hagyod, hogy az történjen, aminek történnie kell.
Nézz szembe a múltaddal, lásd a hibáidat és bocsáss meg magadnak, majd másoknak is. A megbocsátás az első lépés az elengedés felé.
Ha valami nagyon mélyen bennünk van, de nem tudjuk kifejezni szavakkal, akkor meg kell találnunk azt a kifejezésmódot amivel ez mégis lehetséges, legyen az mozgás, alkotás vagy csak egy mélyről jövő üvöltés.
Az ember mindig el van veszve saját életének útvesztőjében.
"Ha nem lenne sötét, sose látnánk a csillagokat."
"Ha az élet valóra váltja legmerészebb álmodat, akkor nincs mit megbánnod, ha ez az álom aztán véget ér."
"Alkonyat van megint. Újra vége van valaminek. Bármilyen tökéletes is egy nap, mindig véget ér."
Táplálékod meglátszik rajtad,
Egészséges tested kiteljesíti lelkedet.
Önmagad őszinte ismerete megindít,
felismerteti életed igazi célját.
Végül tanulod tanítani önmagad és szelíden
beilleszkedsz a teremtett univerzum életközösségébe.
/ismeretlen szerző/
Milliók vágynak halhatatlanságra, de fogalmuk sincs, mit kezdjenek magukkal egy esős vasárnapon.
/Susan Ertz/
"Őszintén szólva én jobban félek attól, hogy szegényebb leszek lelkileg, ha valamit nem próbálok ki, mint attól, hogy mi lesz, ha kipróbálom?
Engem jobban zavar, hogy korlátot állítok magamnak, mint az, hogy az újdonságban benne van a kudarc lehetősége.
Ha nem próbálom ki, soha nem fogom tudni, hogy képes vagyok-e rá, vagy sem"
/Marie Clarence/