"...a pihenés minden élet természetes velejárója. Gondolj a hatalmas tölgyfára, amelyik gyorsan növekszik, majd megpihen. Táplálékát mélyen a földből nyeri, és hosszú idő telik el, míg újabb növekedésbe kezd...."

/Angyalkártya/

"A gyűlölet csak teher. Az élet túl rövid a gyűlölközéshez. Lehetnek köztünk feszültségek, de a szeretet sosem törhet meg. Az emlékezet titkos húrjai meg-meg pendülnek, midőn jobbik természetünk lágyan megérinti őket." 

"Nem ellenségek vagyunk, hanem barátok. Nem szabad ellenségeskednünk, lehetnek közöttünk feszültségek, de a szeretet sohasem törhet meg. Az emlékezet titkos húrjai meg-megpendülnek, midőn jobbik természetünk lágyan megérinti őket." /Abraham Lincoln/

Az Amerikai história X című film záró mondatai

 "Azt hisszük, a sors gonosz, megkeserít, rabbá tesz, ezért határtalan türelmetlenséggel szidjuk, átkozzuk, pedig a mester tudja, mit csinál."

/Lakatos Menyhért: Füstös képek/

"Az emberek olykor annyira tökéletessé teszik a magukra öltött maszkot, hogy végül azzá lesznek, aminek látszanak."

/W. S. Maugham/

"Annyira megszoktuk, hogy mások előtt álarcot hordunk, hogy a végén magunk elől is álarc mögé bújunk"

/Francois de Larusmuco/

 A valóságot (magunkat, másokat, az életet, Istent) mindnyájan értelmünk szemein keresztül fogjuk fel. Mégis különbözőképpen látjuk ezeket. A valóságról alkotott képed nem az enyém, és fordítva: az enyém nem a tied. Mindkettőnk képe a valóságról korlátolt és elégtelen, de különbözőképpen. Mindketten félremagyarázzuk és eltorzítjuk a valóságot, de különböző módon. Mindketten látunk valamit a rendelkezésünkre álló igazságból és szépségből, melyre a másik vak. A lényeg az, hogy e vízió dimenziói és tisztasága határozza meg világunk dimenzióit és életünk minőségét. Amilyen mértékben vakok vagyunk, illetve amilyen mértékben torzítjuk a valóságot, oly mértékben csökken életünk és boldogságunk. Következésképp, ha meg akarunk változtatni, akkor először ezen az alapvető vízión, vagyis a valóság felfogásán kell változtatnunk.

A növekedés és a teljesebb élet szemléletváltozást követel. A korlátozó, büntető látásmód valójában lánc, amely gúzsba köt bennünket. Egy helyben toporgunk, minden egyes nap másolata az előzőnek és minden év ismétlése az előző év szomorúságának. Ahhoz, hogy megértsük, miért maradnak olyan sokan a torz látásmód önkéntes rabjai, látnunk kell, hogyan határoz meg bennünket a látásmódunk. Így világosabbá válhat, miért vonakodunk annyira attól, hogy újragondoljuk és felülvizsgáljuk azt a látásmódot, amellyel elkezdtük életutunkat.

Amikor mi emberek először befelé tekintünk, a saját benső világunkba, és aztán kifelé, a valóság többi részére, rögtön rendet, sémát és szabályszerűségeket kezdünk keresni. Megtanuljuk összekötni az okokat a hatásukkal. Egyszóval kiszámíthatóságot keresünk. Biztonságérzettel tölt el bennünket, ha tudjuk mit várjunk. Tetteink és reakcióink sémákba illeszkednek, amelyek azon alapulnak, hogy miként észleljük a valóságot, és hogyan alkalmazkodunk hozzá. Az élet kiszámíthatóvá válik és reakcióink következetesek lesznek. Ennek ellentéte a káosz. A káosz kiszámíthatatlanságot és következetlenséget von maga után. A káosz összezavarja elménket és szétzilálja lelkünket. A káosz nagyon félelmetes élmény.

Talán ez a fő oka annak, hogy ilyen nehézkesen tudjuk megváltoztatni látásmódunkat, akkor is, ha ez könyörtelenül börtönben tart minket. Fogságban tart a félelem, amely azt sugallja, hogy ha elveszítem régi látásmódomat, amely kiszámíthatóságot biztosított, akkor káosz lesz úrrá rajtam. A gond csak az, hogy nincs rá biztosíték, hogy az új jobb lesz, mint a régi. Ki akarná felcserélni a régit újra, minden biztosíték nélkül? Tudom, hogy mit birtokolok, nem tudom azonban, hogy mit fogok kapni vagy éppen mit veszíthetek. Minden változásban van halál és újjászületés. Meghalni a réginek és újjászületni az újnak: ez félelmetes távlat. Ha feladom régi látásmódomat, amely bizonyos értelmet adott életemnek és viselkedésemnek irányt mutatott, akkor az új látásmód ad e majd ugyanilyen biztonságot az életemnek?

100 emberből csupán egy, aki megvalósítja önmagát és képességeit teljes egészében kihasználja. A többség anélkül létezik, hogy igazán élne. Általános vélekedés szerint a legtöbb ember csupán 10%-át hasznosítja életenergiáinak. Csak 10%-át látják a világ szépségének, az emberi érzésvilág mélységének és gazdagságának csupán tíz százalékát élik át. Botorkálnak a világban anélkül, hogy elmélkednének róla, anélkül, hogy kutatnák azt. Úgy élnek, hogy közben a szeretet tört hányadát adják és kapják...

 Tévedés

"Az igazságot gyakran kisajátítjuk,
a tévedést soha.

A tévedésnek két arca van: a 'nem' és az 'igen'.

Legnagyobb tévedésünk a tévedhetetlenségünk.

Fáradtságosabb, de emberibb a tévedés árán jutni el az igazsághoz,
mint megrekedni egy vélt igazságban."

 Tévelygés

"Aki tévelyeg, még választhat;
Aki eltévedt, már választott.

Testbeszéd 

"Az arc, a test, a lélegzet: a szív mutatója;
a hang, a hangszín az akaraté."

Testrészek

"Légy fül, ha hallani kell;
légy szem, ha látni kell;
légy kéz, ha tenni kell."

  "Ahhoz, hogy szeretni tudjunk, késznek kell lennünk elfogadni a magányt, a sajátunkat és a másikét. Szeretni azt jelenti, hogy azt mondjuk valakinek: igen, szeretlek olyannak, amilyen vagy. Még ha nem is felelsz meg álmaimnak és reményeimnek, nagyobb örömet jelent az, hogy létezel, mint az álmaim."

 "Mint ahogy a gitár teste felerősíti és gazdagabbá teszi a húrok rezgését, telt színezetet adva a megszólaltatott dallamnak, két ember lényének összhangja szintén felerősíti és gazdagítja mindkettőjük tulajdonságait."

/John Welwood: A szív ösvényén/

   "Amikor egyre jobban megnyílunk, nem utasítunk el és nem fogadunk el semmit. Egyszerűen együtt haladunk a felmerülő helyzetekkel. Nem háborúzunk többé, nem akarunk legyőzni senkit, és különféle célok megvalósítására sem törekszünk. Nem foglalkozunk sem a gyűjtögetéssel, sem az adással. Megszűnik minden remény és félelem. Így fejlődik ki a transzcendens tudás, a pradzsnyá, vagyis az a képesség, hogy a szituációkat olyannak lássuk, amilyenek."

/Csögyam Trungpa: A szellemi materializmus meghaladása/

"A növekedés, kibontakozás, fejlődés, termékenység és feldúsulás ideje.
Gyarapítás. Üdvös, ha van célod, amelyet követhetsz.
Üdvös átkelni most a Nagy Vízen."
***
A Gyarapodás dején az Igaz Ember, ha jót lát: követi, ha hibája van: elhagyja."
***
"Az << átkelés a Nagy Vizen>> azt jelenti, hogy bár nem tudod, mi vár odaát, azt se, milyen veszélyes az út, de vágj neki bátran! Szükséged van ahhoz a bátorsághoz s önfeledt merészséghez, amelyet csakis az ismeretlenbe való ugrással szerezhetsz meg."
***
"Más győzni, és más diadalt aratni. A győzelmet az ember megérdemli - de a diadalba előbb-utóbb belerokkan."

/Müller Péter: Jóskönyv, 42. jósjel - Ji - Gyarapítás/

  “A kutya éppen némaságával válik mindennél értékesebbé. Társaságában az ember rátalál a lelki békére, ahol a szavak elvesztik minden jelentőségüket!”

/John Galsworthy/

"Nem kell a túlzott erőfeszítés és a nemtörődömség végletei között ingadozni. Meg kell találni a középutat, a légy önmagad teljességének állapotát, de nem beszélni kell róla, hanem csinálni! Merj bízni önmagadban, bízz saját intelligenciádban! Nagyszerű emberek vagyunk és nagyszerű dolgok rejlenek bennünk! Csak engedjük magunkat megnyílni. Ha nem hagyod magad kibontakozni, akkor a zavarodottság önpusztító folyamatának áldozatául esel. Önmagadat pusztítod el, nem más tesz kárt benned. Ez a folyamat önpusztító és éppen ezért olyan hatékony."

/Csögyam Trungpa/

 "Szíved akkor kel csak életre,

ha már megismerte a fájdalom érzését...

A szeretet fájdalma megnyitja a

szíved, még ha az kemény is,

akár a szikla."

/Hazrat Inayat Khan/

Az együttlétben is legyen köztes hely, 
Hol az ég szelei táncolhatnának
Szeressetek, de a szeretetből ne fonjatok kötelet:
Tenger legyen, mely két lélek partja között mozog. 
Töltsétek meg egymás poharát, de ne igyatok egyazon pohárból. 
Adjatok egymásnak kenyeretekből, de ne egy kenyéren éljetek
Énekeljetek és táncoljatok és örüljetek együtt, 
de legyen olykor mindenki egyedül, 
Mint ahogy a lant húrjai egyedül vannak, bár zenéjük egy. 

Szíveteket ne adjátok egymás kezébe, 
Mert csak az Élet keze tarthatja őket fel. 
Álljatok együtt és mégse túl közel:
Mert a templom oszlopai külön állnak
és a tölgy és a ciprus nem nőnek egymás árnyékában. 

Kahlil Gibran

"Gyermekeid nem a te gyermekeid.

Az önmagáért sóvárgó élet fiai és leányai ők.

Általad, de nem belőled jönnek,

Veled vannak, de nem tiéid.

Nekik adhatod szeretetedet, de gondolataidat nem,

Mert saját gondolataik vannak.

Otthont adhatsz testüknek, de lelküknek nem,

Mert az a holnap házában lakik, hová

te még álmodban sem juthatsz el.

Formálhatod magad képükre, de őket saját képedre

formálni ne törekedjél.

Mert az élet nem halad hátrafelé s nem időz a tegnappal.

Te vagy az íj, húrja pendül s gyermekeid élő nyílként szállnak el.

S ki tartja az íjat, látja a célt a végtelen útján,

és erejével vonja a húrt, hogy nyilai bizton,

gyorsan és messze szálljanak.

Örüljön az íj az íjász kezében;

Mert az íjász egyként szereti a repülő nyilat

s az íjat, mely mozdulatlan áll."

(Kahlil Gibran próféta) 

 A szeretet hiányának lényege a lustaság, mert a szeretet: munka. A szeretet - önmagunk kiterjesztése - azt igényli, hogy az ember részint a lustaság, részint a félelem ellenében és ellenére cselekedjék.

/M. Scott Peck/

 A nirvána egy pillanatra felvillanhat a szerelemben, az orgazmusban vagy bizonyos hallucinogén szerek hatása alatt, de nem marad a miénk. A nirvánát csak a valódi szeretet állandó gyakorlása révén érhetjük el.

/M. Scott Peck/

... a házastársak szép lassan megtanulják elfogadni saját, külön egyéniségüket. Ezen nyugszik az érett házasság, s enélkül nem lehetséges valódi szeretet.

/M. Scott Peck/

"Az ember egész életében élni tanul, és ami még meglepőbb, az ember egész életében készül a halálra."

/Seneca/

 " Az ezer mérföldes utazás is egyetlen apró lépéssel kezdődik."