Életünk során sok különböző ember keresztezi az utunkat és közülük többen fontossá, értékessé válnak számunkra. Azonban – előbb vagy utóbb –, de egyszer eljön a pillanat, amikor el kell válnunk tőlük, el kell búcsúznunk. Ha tisztán és önzetlenül szeretünk, akkor a másik érdekeit tartjuk szem előtt és el tudjuk engedni, hiszen Ő nem a miénk, nem birtokoljuk. Azonban sokszor felébred bennünk a düh, a csalódottság és az elkeseredettség érzése….de valójában mi is van ezek mögött az érzések mögött? Csak nem a saját érdekünk siratása? De bizony. Magunkat sajnáljuk, önző módon viselkedünk és elvárásokat támasztunk a másik iránt. Kérdés az, hogy ez jogos-e, megtehetjük-e? Vagy inkább az lenne a feladatunk, hogy megtanuljunk önzetlenül, birtoklás nélkül szeretni, elengedni és megbocsátani...

Mit jelent valójában az "egyensúly"? Mit jelent az, hogy "egyensúlyban, harmóniában van az életem"?
Sokáig azt gondoltam, hogy ez azt jelenti, hogy mindenre van elég időm, minden belefér az életembe, minden vágyam és szükségletem ki van elégítve egy időben.

De hiszen a természetben is minden hullámzóan, ciklikusan működik! A nappalok és éjszakák váltakozása, az évszakok váltása, az ár-apály jelenség, a Hold és a Föld keringése...és még sorolhatnánk.  És az emberi szervezet, a természet részeként, ehhez igazodva, szintén ciklikusan működik! A ciklusban pedig mindennek megvan a maga pontos ideje! Az étkezésnek, az alvásnak, az ébrenlétnek, az aktív életnek, az elcsendesedésnek,  a gyermekvállalásnak... mindennek, amire valójában szükségünk van.

Eddig nem sikerült hosszú távon az egyensúlyt megteremtenem az életemben, ezért újragondoltam az egyensúly fogalmát és eljutottam a fenti gondolatokig. Tehát miért is akarom azt a hullámvonalat, ami a természetben bizonyítottan olyan jól működik, kiegyenesíteni, ahelyett, hogy inkább igazodnék hozzá?

"Az élet egy forgatókönyv szerint zajlik, ahol mindenki eljátssza a rá kiosztott szerepet."

Az életünk során újra és újra hajlamosak vagyunk hasonló szituációkba keveredni, ahol hasonló szerepeket veszünk fel. Mintha magába szippantana a helyzet, akarva akaratlanul is eljátsszuk a ránk kirótt szerepet, mintha minden arra kényszerítene, hogy mindig ugyanúgy cselekedjünk. És ezt meg is tesszük. Újra és újra. De miért?

A jól megszokott reakciók automatizmusként kapcsolnak be és működnek. Nehéz tetten érni és leállítani a bekapcsolás pillanatát és ha ez sikerül is, nem biztos, hogy van más alternatíva (lehetőség) a tarsolyunkban, amit helyette alkalmazhatnánk, de mivel valamit reagálnunk kell, továbbra is a jól megszokott régi program szerint fogjuk ezt tenni. Így leszünk újra és újra szereplők abban a bizonyos filmben. De akkor ki a rendező?

VALÓJÁBAN MI MAGUNK. Ha a tudatosság által sikerül rájönnünk, hogy a szerepből ki lehet lépni, akkor mi magunk válunk a rendezővé. Onnantól tudatosan mi alakíthatjuk a saját filmünket, ahol mi irányítjuk, mi teremtjük a jeleneteket!

LÉGY TE A RENDEZŐ!

Van Isten? Nincs Isten? – Abban, ami független a tértől, időtől és
minden káprázattól: a Van és Nincs ugyanaz.
Van öröklétem? Nincs öröklétem? – Túl a téren, időn és minden
káprázaton: a lét és nem-lét ugyanaz.
Minden ismereted csupán arra jó, hogy a változók közt eligazítson,
de a változatlanról nem nyujt semmi bizonyosságot. Ismeret csak a
változóban van és csak a változóról, mert benne külön-külön
vizsgálható a Van és Nincs, helyes és helytelen, domború és homorú; de
a teljességben mindez bontatlanul azonos, ezért nincs benne semmi
megnevezhető. A teljesség nem egy és nem több, nem én és nem más, nem
valami és nem semmi.
Ha a teljességet ismerni akarod, ne kérdezz semmit, mert
rávonatkozólag minden "igen" és "nem" ugyanazt jelenti; hanem
merülj önmagadba, személyed alá, s ahol nincs tovább, ahol minden
mindennel azonos: ez a teljesség.

Amikor valamit nem mersz meglépni/megtenni kérdezd meg magadtól, hogy mi a legrosszabb ami történhet, majd vizsgáld meg, hogy nem pont ugyanez fog-e bekövetkezni ha nem teszel semmi?

Vizsgáld meg, hogy az adott dolog - legyen az munka vagy párkapcsolat - mennyire szolgálja a fejlődésed az előrejutásod, majd vizsgáld meg, hogy mennyit profitálsz és milyen árat fizetsz érte...

Az ÖNBIZALOM a legfontosabb dolog az életben. Miért?

Mert ha van önbizalmad, akkor el tudod fogadni önmagad.

Ha el tudod fogadni önmagad, akkor tudod szeretni önmagad.

Ha elfogadod és szereted önmagad, akkor el tudod fogadni és szeretni tudsz másokat.

Ha elfogadod és szereted önmagadat és másokat is, akkor leszel boldog, elégedett és harmonikus.

És ehhez hasonlóan...

Ha van önbizalmad, akkor tudsz bízni magadban.

Ha pedig tudsz bízni magadban, akkor tudsz bízni másokban is.

A múlt alkotja a jelent,

a jelen formálja a jövőt.

Tehát semmi mással ne foglalkozz,

csak az ITT ÉS MOSTTAL!

Légy az, aki vagy és ne vágyakozz más hely után mint ahol vagy!
Ehhez az szükséges, hogy megfelelő módon viszonyuljunk a szituációkhoz.
Buddha a világot a maga valójában látta, és ez volt az ő megvilágosodása. 
A nyolcrétű ösvény erről a "megfelelő viszonyulásról" szól és a felébredéshez vezet.

(*A "helyes" szó nem a helytelen ellentétét jelenti a lenti szókapcsolatokban, hanem azt ami van, az eredeti szanszkrit kifejezés még "teljes"-et is jelent)

1. Helyes szemlélet: ítélkezésmentes, nem fogalmi látásmód, a helyzetek maguk valójában való szemlélete, ami a tárgyilagos megfigyeléshez hasonló és mentes mindenféle érzelemtől és előítélettől 
"A felém tartó ember nem ilyen vagy olyan, egyszerűen csak egy másik ember, aki felém közeledik"

2. Helyes szándék: a helyes szemlélet által eredményezett ítéletmentes cselekedet

3. Helyes beszéd: ítélkezésmentes, direkt kommunikáció, ami csak azt mondja ami van
("Szerintem a tűz forró" helyett "A tűz forró")

4. Helyes fegyelem, helyes erkölcsiség: egonélküliség, tökéletes egyszerűség (őszinteség és egyenesség) - ha nincs aki fegyelmezzen és nincs akit fegyelmezni kellene, akkor nincs szükség a fegyelemre, ha nincs ego nincsenek kivetítések sem 

5. Helyes megélhetés: egyszerűen csak annyit jelent, hogy munkával keressük meg a kenyerünket, mivel a munka is és a pénz is energia, az energiacsere elve alapján egyik megteremti a másikat

6. Helyes törekvés: a szituációk éber és nyitott megélése, pontsan olyannak amilyen az adott pillanatban, nem alakítom, csak befogadom, beengedem teljesen és kívétel nélkül azt, ami történik erőlködés és gyötrődés nélkül

7. Helyes figyelmesség: a teljes tér felölelése és befogadása

8. Helyes elmélyülés: eggyéválás, eggyéolvadás, teljes elmerülés, átadás, a határok megszüntetése
"Ha eggyé válunk az élet valóságával, a meditáció magától létrejön."

Úgy tűnik az életünkben jelentkező szituációk megoldása során számtalan mellékösvény csábít arra, hogy letérjünk az útról: "Étterem, benzinkút, motel, leágazás." Mindig van valami ami arra csábít, hogy utunkat megszakítva a következő leágazásnál jobbra forduljunk. Megannyi színes reklám hívogat.

Soha nem akarunk ott lenni, ahol éppen vagyunk és
soha nem akarunk azok lenni, amik éppen vagyunk.
Mindig vágyakozunk valahová.

Bármikor letérhetünk jobbra, holott jól tudjuk, hogy életünk autópályáját úgysem hagyhatjuk el. Nincs sok választásunk. Kínosan érezzük magunkat, ezért szeretnénk ha valaki tudatná velünk, hogy létezik egy másik hely, ahol nem kell szégyellni magunkat: "Tessék egy maszk, vedd csak fel!" Azután nyugodtan lekanyarodsz a következő kitérőnél, és "megmenekültél", mert a maszk segítségével másnak mutathatod magad, mint amilyen vagy. Azt hiszed, hogy az emberek most másmilyennek látnak, mert olyan álarcot viselsz, amilyen lenni szeretnél.

[...]

A táblák ezt hirdetik: "Tibeti falu a következő leágazásnál", "Japán falu a következő leágazásnál", "Nirvána falu a következő leágazásnál", "Azonnali megvilágosodás a következő leágazásnál", "Disneyland a következő leágazásnál". Ha jobbra fordulsz minden rendbe jön. Megkapod amit ígértek. De Disneyland vagy a Nirvána Fesztivál után azon töprengsz, hogyan fogsz visszajutni a kocsidhoz és hogyan fogsz hazaérni. Megint vissza kell jutnod az autópályára. Ez elkerülhetetlen. Attól tartok, mindez pontosan tükrözi azt a helyzetet és azt a folyamatot, amibe állandóan belesodródunk.

/Csögyam Trungpa: A szabadság mítosza - részlet/

"...de nincs lehetőségem." Gyakran fejezzük be ezzel vágyainkat kifejező mondatainkat. Ha azt mondom NINCS lehetőségem, ha még gondolati szinten sem tudom elképzelni, hogy van, akkor nem is lesz. Ha azt mondom "nincs lehetőségem", akkor azzal hozok egy döntést, ami teljesülni is fog: tényleg nem lesz lehetőségem.

"Amit kérsz, azt kapsz." Persze nem mindegy, hogy a kérés mögött milyen érzések vannak. A kérés csak akkor működik, ha valóban akarod és sose folytatódik "de"-vel, vagy "ha"-val... és ne felejts el néha megkérdezni magadtól: Mire is van valójában szükségem? (Tényleg arra ami után sóvárgok? Ha ez lenne életem utolsó napja, akkor mire lenne a leginkább szükségem?)

A változás mindig útmutatás és káosszal jár. Ezért változni nehéz, de az élet folyamatos változás. Az állandóság csak illúzió. Szeretjük ezt az illúzió, mert biztonságérzetet nyújt. De ez a biztonság valójában nem létezik. Sokkal jobban ki vagyunk szolgáltatva a Teremtő Erőknek - értsünk ezalatt bármit is, Istent, Univerziumot vagy természeti elemeket - mint ahogy azt gondolnánk. Vagyis inkább nem is gondolkodunk róla, mert az félelmetes.

Állj meg egy pillanatra. Csak 10 percre. És kérdezd meg magadtól: 
Ki vagyok én MOST?
Miről szól az életem MOST? (Mit kell megtanulnom a jelen helyzetemből?)
Mire is van szükségem valójában MOST?
Ha egy pillanatra megnézed magad kívülről, ha egy pillanatra nem racionális választ keresel, hanem felerősíted az érzéseid hangját, ha egy pillanatra nyitottá válasz a válaszra, akkor az jön magától.

Nincs helyes vagy helytelen út. Csak Út van. Az akadályokat magunknak teremtjük.

Minden út vezet valahová, minden ami történik annak oka van. 

Ha azért csinálsz valamit, mert úgy érzed, hogy azt kell csinálnod és nem azért mert örömödet leled benne, akkor valójában valamilyen elvárásnak teszel eleget. Könnyen lehet, hogy már nem emlékszel, hogy honnan is ered ez az elvárás, mert valójában magzati kortól épülnek be ezek a "programok". A környezet folyamatosan - ha nem is tudatosan - elvárásokkal bombáz minket: "Szüless fiúnak", "Fejlődj rendesen", "Fogadj szót", "Csináld azt, amit én akarok", "Tanulj jól", "Legyen felsőfokú végzettséged", "Keress sok pénzt egy megbecsült, biztos munkahelyen", "Legyél jó férj/feleség". A szülők, a testvérek,a partnerek, a társadalom mind elvárásokat ültetnek belénk. Lehet, hogy ma már úgy érezed, hogy ezek a saját elvárásaid, de valójában ezeket mind kívülről kaptuk egyszer. Nem születünk elvárásokkal, a külső elvárások válnak idővel saját elvárásainkká és mi kényszert érzünk arra, hogy engedelmeskedjünk ezeknek a programoknak, mert ha nem tesszük feszültséget érzünk magunkban.

Ahelyett, hogy azt csinálod, amit "csinálnod kell", SZABADÍTSD FEL MAGAD és csináld azt amit szeretnél, ami örömet okoz! Ne másoknak akarj megfelelni, járd a saját utad! Nem véletlen, hogy épp miben leled örömödet, hiszen ez a legbiztosabb útmutató, hogy azt teszed, amit tenned kell, hogy a jó úton jársz! Tehát nincs más dolgod: csak LÉGY BOLDOG!

Vigyázat! A hamis boldogság és az illúziók útja könnyen félrevezethet. A cél a valódi öröm felfedezése és megélése, nem a hamis örömök hajszolása...

"...a szerelem nem valami mozdulatlan dolog. A szerelem a pillanaté, és semmi köze az állandósághoz. Lehet, hogy az örökkévalóságig tart - de a szerelem alapjában véve a pillanat jelensége. Ha a következő pillanatban megtörténik újra, akkor boldog lehetsz. Ha nem, akkor légy hálás azért, ami legalább addig történt.
Maradj nyitott: talán újra meg fog történni - ha nem ugyanazzal, akkor talán mással. A hangsúly nem a személyeken van, hanem magán a szerelmen. A szerelemnek folyamatos áramlásban kell maradnia, nem állhat meg."

/Osho/  

"Ébredjetek fel! A személy, akinek hiszitek magatokat, hamarosan meg fog halni. Úgyhogy most ébredjetek fel és legyetek elégedettek ezzel a tudással: Nincs szükség keresésre, a teljesítmény semmire nem vezet, semmin nem változtat. Csak legyetek boldogok most! A szeretet az egyetlen realitás a világon. Mert ez mind Egy. És az élet törvényei a paradoxon, a humor és a változás csupán. Problémák nem léteznek, soha nem is voltak és nem is lesznek. Hagyjatok fel a küzdelemmel, szabaduljatok meg az elmétektől, dobjátok el aggodalmaitokat és lazítsatok. Nincs szükség arra, hogy ellenálljatok az életnek; csak cselekedjetek legjobb tudásotok szerint. Nyissátok ki a szemeteket és vegyétek észre, hogy sokkal többek vagytok, mint képzelitek. Ti vagytok a világ, ti vagytok az univerzum- önmagatok vagytok és mindenki más is egyben! Ez az egész Isten csodálatos játéka. Ébredjetek fel, nyerjétek vissza a humorérzéketeket. Ne aggódjatok, egyszerűen legyetek boldogok. Máris szabadok vagytok!" 

Sajnos sok olyan szülő is van, aki az ajándékot önmaga helyett adja a gyermekének.

"Tessék körülnézni a kisfiam szobájában - mondja -, mindene megvan, amit egy gyerek csak kívánhat! Ráadásul mindenből a legszebb, a legjobb, a legdrágább! Nem tudom, mi hiányozhat még neki...?!"

Én tudom, gondolom magamban: a szülei hiányoznak, akik folyton sietnek, sosem érnek rá, akik úgy vélik, hogy a drága ruhák és pompás játékok megvásárlásával eleget tettek minden szülői kötelezettségüknek, miközben épp a legfontosabbat nem adják meg a gyereknek.

/Dr. Ranschburg Jenő/

"- Ahhoz mit szól, hogy van egy visszatérő álmom, amiben ugyanezt a cipőt látom?

- Azt, hogy még mindig álmodsz. Leélhetsz egy egész életet anélkül, hogy felébrednél."

"A világ egy iskola, és az élet az egyetlen tanító. Számtalan tapasztalatot kínál, és ha a tapasztalatok egyedül bölcsebbé tehetnének, az idős emberek mind boldog, megvilágosodott mesterek lennének. De a tapasztalatban el van rejtve a lecke”

"Saját illúzióid fogja vagy - az önmagadról és a világról alkotott illúzióké. Hogy kiszabadítsd magad, nagyobb erőre lesz szükséged, mint bármilyen mozihősnek."

Dobd ki a szemetet, Dan! Mert a szemét az, ami elválaszt az egyetlen dologtól, ami számít: a jelentől! Itt, és most...!
Ha majd igazán a jelenben fogsz élni, meglepődve tapasztalod, mire vagy képes, és hogy mi minden sikerül.”

Ne a külvilágból merítsd a tudásodat, hanem saját magadból. Az emberek rettegnek attól, ami bennük van, pedig csak ott találják meg azt, amire szükségük van...

Nem tudsz aludni. Lehet, hogy azért, mert késő éjjel, mikor minden zaj elhal, és ott fekszel az ágyadban teljesen egyedül, úrrá lesz rajtad a félelem...
Azért, mert hirtelen minden annyira üres...

"Ahogyan a múltunkat sokféleképpen magyarázhatjuk, jelenünket számtalan módon megváltoztathatjuk, és különféle lehetséges jövők állnak előttünk.”

Maradj a jelenben. Semmit sem tehetsz, hogy megváltoztasd a múltat, a jövő pedig soha nem lesz pontosan olyan, amilyennek tervezed vagy reméled.

Az élet lényege azt megtanulni, hogy a megfelelő erőkifejtést használd, a megfelelő helyen, a megfelelő időben.

Kelj fel! Ha biztosan tudnád, hogy halálos beteg vagy, ha kevés lenne hátra értékes idődből, hogy hasznosítsd az életed és eltöprengj azon, ki vagy, nem pocsékolnád az idődet önmagad kényeztetésére, félelmeidre, letargiákra vagy ambíciókra. Nos, azt mondom neked, hogy halálos beteg vagy; meg fogsz halni ugyanis. Néhány évvel több vagy kevesebb idő, mielőtt elmúlnál, nem sok különbséget jelent. Légy boldog most, ok nélkül - vagy soha nem leszel az.

A boldogság titkát nem akkor lehet megtalálni, ha többre törsz, hanem hogyha kifejleszted a képességet, hogy élvezd a kevesebbet.

A boldogságot nem nyerheted el; a boldogság talál meg téged, de csak akkor, ha minden másnak megadod magad."

A halál nem szomorú. A szomorú az, hogy a legtöbb ember egyáltalán nem is él.

Ha nem kapod meg, amit akarsz, szenvedsz; ha megkapod, amit nem akarsz, szenvedsz; sőt ha pontosan azt kapod meg, amit akarsz, akkor is szenvedsz, mert nem tarthatod meg örökké.

"Az út az ami bodloggá tesz, nem a végcél."

„Olyan nincs, hogy semmi sem történik. Mindig történik valami.”

A harcos három szabálya: paradoxon, humor és változás.. Paradoxon: az élet misztérium, ne pazarold arra az időd, hogy megértsd.. Humor: őrizdd meg a humorérzéked, főleg ha saját magadról van szó, ez mindennél több erőt ad.. Változás: soha semmi sem marad ugyan az..."

- Hol vagy (...)?
- Itt.
- Ez mikor történik?
- Most.
- És te mi vagy?
- Ez a pillanat.

A harcos három szabálya: paradoxon, humor és változás.. Paradoxon: az élet misztérium, ne pazarold arra az időd, hogy megértsd.. Humor: őrizdd meg a humorérzéked, főleg ha saját magadról van szó, ez mindennél több erőt ad.. Változás: soha semmi sem marad ugyan az..."

A tanács egyszerű, csak élni nem olyan könnyű vele:

"Fogadd el! Engedd el!"

"A nő a lelke mélyén - költő. Nem mintha verseket írna, nem; ő éli a költészetet. És képes bízni. Számára a bizalom sokkal könnyebb, mint a férfinak. Neki a kételkedés a nehéz, azt kell megtanulnia a férfitól, csakúgy mint a tudományt. A női elme kevésbé logikus, mint a férfi, inkább irracionális. Ezek a tulajdonságok nem előnyösek ebben az egocentrikus, anyagias világban, ezért a társadalom szívesen diszkvalifikálja a nőket - de a belső világban, Isten birodalmában ezek elsőrendű tulajdonságok.

Pedig a férfi nem birtokolhatja mindkét világot. Legfeljebb az egyikben lehet főnök. A külső világ lehet az övé, de a másikba csak bepillantást kaphat. A belső világban a nőé az elsőbbség, ott a férfi csak követheti őt."

/OSHO/

Álmainkért küzdeni kell, a cél eléréséhez összpontosítanunk kell, erőfeszítéseket kell tennünk. Ám arról se feledkezzünk meg, hogy az élet apró örömök szövete. 

/Paulo Coelho/

Az önbizalom azt jelenti, hogy világosan látjuk és ismerjük önmagunkat és tudjuk, hogy nyugodtan megnyílhatunk. Nyugodtan feladhatjuk az ego nyers, durva és neurotikus tulajdonságait és kiléphetünk az elvárások és és az előzetes elképzelések bűvköréből.

Adjuk fel a reményeinket, az elvárásainkat és a félelmeinket és emelt fővel lépjünk be a kiábrándulás kapuján. Dolgozzunk a kiábrándulással, éljük át és tegyük életünk alapelvévé. Ez nagyon nehéz dolog, de a kiábrándulás az elemi intelligencia jele. A csalódás olyan éles, pontos, magától értetődő és direkt élmény, hogy semmi máshoz nem hasonlítható. Ha képesek vagyunk megnyílni, akkor az elvárásaink hamarosan jelentéktelennek tűnnek az általunk tapasztalt szituációk valóságához képest. Ez automatikusan a kiábránduláshoz vezet.  

A kiábrándulás a leghatékonyabb jármű, amivel a dharma ösvényét járhatjuk, mivel semmilyen szempontból nem igazolja az ego és az ego álmainak létét.

/Csögyam Trungpa/